1. fejezet!

  1. fejezet

- Jól van, jól van! Értettem anya! Na, de most szia! - kinyomtam anyát, és sietve tovább sétáltam.
Istenem. Anya pont most kért meg engem, hogy vegyek neki egy kis kávét. Pont, mikor a fotózási feladatomat kellene csinálnom. De hát persze, hogy először a szülő kell.
Cho Jae Hwa. Igen, ez a nevem. 25 éves vagyok. Szöulban élek. Egy anyával élek, egy kis kertes házban. Plusz, egy fő van velünk. Egy husky él még velünk, akinek a neve Lily. Tudom, tudom. Ez nem koreai név, de ez a név mindig is tetszett nekem. Sőt, az volt a szerencse, hogy mikor megvettük, akkor lány volt. Várjunk. Ez hülyén hangzik, mert perpillanat is lány. Pf, de hülye vagyok.
Fotózással foglalkozok, viszont nem járok egyetemre. Egy blogot vezetek, ahova a mindennapos képeimet posztólom. Nincs Facebook-com, de Messenger-em van. Ma már (tudjátok) lehet Facebook profil nélkül csinálni Messenger-t. Pf, túl könnyű.
A képeimre sokan felfigyeltek, egyszer még egy filmproducer is felfigyelt, és kommentet is írt. Büszke vagyok magamra. Viszont, egy valami nagyon zavar, már 8 éves.
Tae. A fiú, akit szerettem. Akiben hittem. Akit még évekig elbírtam volna. Hát... Sajnos nem ez nem sikerült. A fiú kihasznált engem, elég rosszul. Mára már egy kis szingli lány vagyok, semmilyen szerelemmel az életében. Még mindig várok az igaz szerelemre, de az igazság félek tőle, mert mi van, ha megint kihasználnak? Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Anyukám sokszor mondja, hogy biztos lesz egy olyan fiú az életemben, aki nem fog soha átverni vagy akár kihasználni. Anya elmondta, hogy az én édes apukám nem használta ki soha anyut. De az én apám már nincs a Földön. Már a Mennyekben van, egy hülye baleset miatt. És a baleset nem miatta történt, hanem egy öreg néni miatt, aki életében először vezetett. Brr. Inkább nem mesélem tovább, mert rossz kedvem lesz.
Tae-re visszatérve, a találkozásunk igazán, sőt, NAGYON furcsa volt. Képzeljétek, hogy egy szép gimnáziumi napon kitalálták az osztálytársaim, hogy csináljunk Pocky játékot. Én rögtön nemet mondtam, de észrevettem, hogy erre az egy játékra a szomszéd osztályból is átjött Tae. Igen, külön osztályban voltunk. Igen, és végül azért szálltam be ebbe a játékba, mert a crush-om is játszott. Tae először azt se tudta ki vagyok, hogy egyáltalán létezek-e ezen a Földön.
Az osztálytársaim úgy játszották, hogy egy kis cetlire mindenki ráírja a nevét, s egy sapkába dobták mindet. Kb. 5 menet után azt mondták nekem, hogy én húzzak. Bólintottam, és remegve, idegesen beraktam a kezem a sapkába, és kiválasztottam egy cetlit. Kifújtam a levegőt, majd beszívtam. Remegve, és szép lassan kinyitottam a cetlit. Kiguvadt szemekkel, és tátott szájjal néztem.
Chul Bok Tae. Ez a név volt ráírva.
Felolvastam az osztály előtt, és szintúgy, mindenkinek leesett az álla. Az egyik fiú beleröhögött, de Tae megcsapta. Tae-re néztem, aki el volt pirulva. Körülöttem mindenki nevetve sugdolózott, én csak lehajtottam a fejemet, és a körmeimet kezdtem el piszkálni.
- Mindegy, legyünk rajta túl. - éreztem, hogy Tae megfogja a kezeimet, és pontosan a szemeibe néztem. Észrevettem, hogy már egy pocky volt a szájában, és szeretné, hogy a másik végét vegyem be a számba. Gyorsan túl akartam lenni. Tudom, hogy egy számomra jó lenne, ha Tae megcsókolna, csak a többiek cikiznék Tae-t, ami nem lenne jó. Gyorsan a számba vettem a másik végét, majd Tae-vel egyre közelebb mentek az ajkaink, míg egyszer csak tényleg egy csók következett.
Tovább nem mesélem. A hercegnő és a herceg csókja. Ez az egy csók után összejöttünk már egy nap. Hát nem furi? Csak egy hülye csók volt, fiatalkoromban. De mára már érettebb vagyok, szóval nem lesz gond!
Telefonomat nyomkodva sétáltam a kávézó felé, igyekeztem sietni. Mert minél hamarabb szerettem volna csinálni a fotózási feladatomat. Vagyis, köhöm. A fényképet. Ez nem feladat.
Éppen arra vártam, hogy közben írjon nekem az egyik legjobb barátom, aki pontosan 2 évvel idősebb nálam, és már van neki férje. A lány neve Baek Ha Kyong, és őt is furcsán ismertem meg. Ugye blogot vezetek, ő meg csak rátalált a blogomra, és csak szimplán elkezdtünk együtt beszélgetni, és azóta barátnők vagyunk.
Vártam, hogy Hacchan írjon nekem, mert megígérte, hogy fog nekem írni, egy fontos ügy miatt, amit nekem meg kellene csinálnom. Istenem, minden erre az egy napra esik. Még csak valami olyasmi kellene, amitől már tényleg egy hátast dobok.
A gondolataim futkorásztak bennem, majd végre megérkeztem a kávézóhoz. Rögtön berontottam az ajtón, és idegesen köszöntem a munkásoknak. Becsuktam magam mögött az ajtót, és rögtön a pulthoz mentem, hogy hadd kérjek egy rohadt kávét az anyámnak.
- Öm, elnézést! - intettem a munkásnak. - Szeretnék egy Capuccino-t kérni, de sietősen. Nagyon sietek.
- Várjon még kb. 10 percet, mert elromlott a gép. - bólogatott a munkás, közben olyan geci mosolyt vágott.
- Tessék? - felhúztam az egyik szemöldökömet, és komoly arccal bámultam meg a csávót. - Ez most vicc?
- Nem, vagy jöjjön később. Mondjuk később már zárva leszünk, szóval sajnálom, de-
- Kuss legyen. Kell nekem az a Capuccino, mert anyám kinyír. - sóhajtottam egyet, és mérgesen lehuppantam a pult előtti székre, és megfogtam a fejemet. - Mindegy. Megvárom.
- Jae?
Hallottam, hogy egy mély hang a nevemet szólítja, talán kérdően is mondta. Először nem akartam elengedni a fejemet, se ránézni az illetőre. Féltem, hogy mi lesz. Nyeltem egy nagyot idegemben. Végül, jobbra fordítottam a fejemet, és látom, hogy egy fekete hajú fiú engem bámul. Rögtön felismertem.
- Tae? - kiguvadt szemem, és már a düh özönt bennem. - Tae, te vagy az?
Oldalról felismertem, de mikor a szemeink egymásra találtak egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy komolyan ő az. Tele volt tetoválásokkal, még a szeme mellett is volt egy. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez itt mellettem komolyan Tae.
- Megnőtt a hajad. - elfordult, majd beleivott a kávéjába. - És be van festve.
- Szarok rá. - dühösen elfordultam, és, ha most nem lenne itt sok ember, akkor akkorát behúznék neki, hogy halott lenne.
- Hogy beszélsz. Lány vagy. - lecsapta (óvatosan) a kávéját az asztalra, és megrázta a fekete haját. - Furi hallani téged csúnyán beszélni. Megváltoztál.
- Ez a te hibád. Már nem is érdekel, hogy mit mondasz, szóval kussolj. - idegességem miatt többször nyeltem nagyobbakat, de ez annak a célja volt, hogy a dühömet elfojtsam.
- Váó.
- Váó, az izéd.
- Kh. Azt már azért nem akarod kimondani. - nevetett, de a nevetése teljesen más volt, mint régebben. Mélyebb és egy nagyon kicsit komolyabb. Olyan felnőttesebb lett. Mondjuk a tetkói miatt nem nézem el őt egy normális felnőttnek.
- Hölgyem, a kávé kész van. - lerakta elém a munkás, s megint az a geci mosolyt vágta. - Csak vicceltem, hogy elromlott a kávéfőző.
- Hülye parasztok vagytok mind a ketten. - ledobtam Tae mellé a pénzt, még többet is adtam, amennyit nekem kellene fizetni. - De tessék, kifizettem a tiédet is, Tae. Láttam, hogy éppen kotorászol a zsebeidben és, hogy nincs pénz nálad.
Elpirultam, majd elvettem a kávét, és elkezdtem kifelé menni. Végül az ajtóhoz értem, és kimentem a boltból.
Balra fordultam, és igyekeztem minél hamarabb elkerülni ezt a szitut. A szabad kezemet a szám elé raktam, és már majdnem sírásban törtem ki. Ez az előbb Tae volt. Nem tudom felfogni, nem hiszem el.
Már egy könnycsepp lefojt az arcomon, de gyorsan letöröltem.
- Hé, kis csajszi!
Valaki hirtelen megfogta a karomat, ami az arcomon volt. Egy ismeretlen fiú volt, aki valószínűleg be volt rúgva. 6 óra lehetett, de az idő nagyon nem számított.
- Né, né~ - hajolt közelebb hozzám, s a homloka már az én homlokom volt. - Szórakozzunk egy kicsikét~
- Nem! - elpirulva, és mérgemben a fiúra pólójára öntöttem a kávét. - Kérem szépen, hagyjon békén!
- Te ribanc! - a fiú a falhoz nyomott, és a nyakamba harapott.
- Áucs. - rugdostam össze-vissza, mégsem sikerült kiszabadulnom a szorításából. - Hagyj békén!
- Khm.
A hang felé fordultam. Tae volt az.
- Bocsánat, hogy megzavarom Önöket, de azzal a lánnyal beszélni valóm van. - felhúzta a vállát, és mosolygott.
- He?! Mi van tökös? - elengedett a csávó, és Tae-hez ment és megakarta őt verni, de Tae gyorsabb volt, és hamarabb behúzott a csávónak.
- Gyere! - a csávó összeesett a földön, végül Tae meg megfogta a kezemet, és elhúzott engem a fiú mellől, végül futásba eredtünk.
- Tae! - elpirultam, majd a hátranéztem, és láttam, hogy a fiú még mindig nem ébredt fel. Ennyire erős volt Tae ütése?
- Ne mondj semmit! Elnézést! Bocsikaaa~ - Tae több emberkét és félretolt, hogy mi minél hamarabb elmenjünk arról a helyről. - Elnízést emberek~
Én még nem is fogtam el, hogy most Tae-vel kézen fogva futunk a nagyvilágban. Egész végig Tae erős, és izmos hátát néztem, aztán meg megnéztem a tetovált kezét, ami az én kezemet fogja.
Nem figyeltem, hogy merre menjünk, csakis Tae-t néztem. Minden egyes pontját megfigyeltem, és paradicsomfejem lett. Tae olyan szexi lett.
MI A SZAR?! NEM, NEM, NEM!! NEM SZABAD EZEKET MONDANOM, HISZEN EZ A PARASZT KIHASZNÁLT ENGEM!
- Á, most megállunk itt. - Tae leguggolt, majd elengedte a kezemet. Lihegett, mint egy kiskutya. - Fú, ez rázós helyzet volt. Azt hittem kidöglök. - felállt, majd a hajába túrva rám nézett. - Mi az? Vörös vagy, mint egy alma.
- Mi?! Tessék? - a két kezemet az arcomra raktam, és Tae arcára néztem. - Ja, ja semmiség! Csak...
- Csak? - pontosan elém jött, és a leheletét éreztem a homlokomon.
- Ne gyere a közelembe! - felordítottam, majd hátrébb mentem és egy kung fu pózba vetettem magam. - Vagy végzek veled.
- Azt látnám. - unott feje lett. A zsebébe nyúlt, majd elővett egy cigarettacsikket, amire én rögtön felébredtem. Tae, cigizik?
Elé mentem, és kivertem a kezéből a cigarettacsikket.
- Tudod milyen egészségtelen ez az egész cigizés?! Rákos is lehetsz! - elpirultam, mert elég jól tudtam, hogy Tae ki fog röhögni a viselkedésem miatt. - Bele is halhatsz, ami nem-
- Ó, szóval aggódsz értem~? - Tae keze az arcomra érkezett, majd felemelte, és a szánk csak pár centitől volt egymástól. - Milyen kedves. - perverz mosoly került fel az arcára. - Hiszen utálsz engem, nincs igazam?
- Engedj el! - most a kezét csaptam meg. - Igen, utállak!
- Akkor meg miért mondasz ilyeneket? Akit állítólag utálnak, annak nem szoktak kedveset mondani.
- Mert... - összekulcsoltam a kezemet, és a cipőmet kezdtem el bámulni. - Egykor még a fiúm voltál, miért ne aggódnék...?
- Hiszen kihasználtalak.
Síri csönd lett a fejemben, és magunk között. Szóval Tae tényleg kihasznált. Nem hiszem el, hogy Tae komolyan kimondta, ami egész végig engem bántott.
- Pf. milyen idegesítő, hogy már ennyitől olyan leszel, mint egy kis nyuszi. - a hangja ideges lett. - Ezért utálom az olyan lányokat, mint te.
Mi? Utál? Az olyan fajta lányokat, mint én? Mi? Ezt komolyan gondolta?
- Értem. - egy könnycsepp lecsúszott az arcomon, de nem tudtam rájönni, hogy miért. - Ez fájt, de kit érdekel? - felnéztem rá, és egy erőltetett mosoly vetettem az arcomra. - Hiszen nincs senkim, aki a szerelmi bánataimmal és problémáimmal foglalkozna. - megtöröltem a pulcsimmal a szememet, és próbáltam visszatartani a sírásomat, de nem ment egykönnyen.
- Jae... - láttam, hogy Tae felém akar nyúlni, de én meg elhaladok mellette.
- Örültem, hogy találkoztunk.
És elváltak az útjaink. Tae még el se köszönt tőlem, vagy valami, mert már elhagytam a terepet. Nem akarok többet találkozni vele. Istenem, hagyjon békén ez az ember. Kérlek, ne legyen meg vele a jó kapcsolatom.
Könnyezve, talán már megint sírva sétáltam, és olyannyira siettem, hogy nehogy kövessen. Elővettem a táskámból a telefonomat, hogy megnézzem, hogyha írt-e nekem Hacchan. Igen, írt:

5:47 PM

Hacchan: Szia!! Írj vissza~
6:08 PM

Hacchan: Na, HWANCHA ÚRI HÖLGY!! Hun van? Valami történt, hogy a kegyes ujjacskái nem pötyögnek vissza?? Írj vagy akár hívj fel, ha a Szöuli erdőben van, majd akkor szólok, hogy hol vagyok s come heree~ Ok? Na, csá'

Elolvastam az üzenetet, majd előre néztem, és rájöttem, hogy tökre szerencsém volt, mert a Szöuli erődhöz közel lakok, szóval hamar oda tudok érni. Ráadásul, ahogy látom, pont a Szöuli erdő melletti utcában vagyok, szóval úgy még kb. 5 perc van hátra az utamból.
Igyekeztem, mert tudom, hogy milyen Hacchan, ha ideges lesz. A könnyeimet törülgettem, nem akartam, hogy Hacchan meglássa, hogy sírtam egész odáig, míg vele nem találkoztam. A legjobb barátnőm perpillanat, de, ha mégis meglát engem, hogy sírtam... Egész nap nem fog engem békén hagyni. Max. elmondom neki, hogy mi történt, csak ne kezdjek el bőgni közben.
Már a Szöuli erdőnél voltam, mikor pont ráírtam Hacchan-ra:


6:14 PM

Hwancha: Szia, itt vagyok már. Hol vagy?

Hacchan: A kapunál? Ok. Akkor fordulj jobbra, kb. pár méterre ülök egy padon. Várok 😊

Hwancha: Ok. Megyek.

Engedelmeskedtem. Jobbra fordultam, majd sétáltam még úgy kb. 3 percet, mire megláttam a barátnőmet. Futva mentem oda hozzá, közben ezt ordítozva:
- Hacchan! Itt vagyok! - intettem neki.
Felemelte a fejét, mert a telefonját bámulta. Felállt, és boldogan pattogni kezdett, és a karjait kitárta, hogy majd megtudjam ölelni.
Végül, a kezeiben érkeztem meg. Megöleltük egymást.
- Végre itt vagy, gyerek. - boldogság hangzott a hangján.
Khm. És ez most furán néz ki, mert én 155 cm vagyok, Hacchan meg valami 168, és ráadásul még magassarkúban is volt. Úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek, aki éppen az anyjára talált.
- Aham. - bólintottam, és minden cikiséget gyorsan kivertem a fejemből.
Elengedtük egymást, majd egymásra mosolyogtunk. Végül jött máris a beszólása Hacchan-nak:
- Kicsike vagy, hobbit.
- Kösz. - lehúztam a számat és az arcom felpuffant. - Na, mi az, amit akartál? - leültem a padra, majd levettem a hátamról a táskámat, és kivettem belőle a fotógépemet. Elkezdtem lapozgatni a képeim között. - Valami fotózási ügy? Kell segítség, vagy mi?
- Igen, fotózni is kell, de arról majd később. - leült mellém, majd összekulcsolta az ujjait. - Az igazság, egy nagyon fontos dolog lenne, amit szeretném, ha nem mondanád el senkinek, sőt, még a férjemnek se. - sóhajtott egyet, majd a bociszemeivel rám nézett. - Megígéred?
- Igen, esküszöm az életemre is. - rámosolyogtam. - Na, mondd.
- Az igazság az, hogy... - nyelt egyet, majd kimondta - terhes vagyok.
Megálltam a képeim nézegetésében.
- Mi? - közelebb hajoltam Hacchan-hoz, és a szemeim úgy kiguvadtak, mint az egész Világegyetem. - Mi van?
- Gyereket várok. - felállt a padról, és boldogan pattogni kezdett előttem. - Kicsikét tegnap este szórakoztam Secchan-nal (férje Hacchan-nak). Hehehe - elpirultan, és zavarodottan nevetett.
- Ez most komoly? - leesett az állam. - Te nem viccelsz?
- Na, fogd már fel! - visszaült mellém, és a jobb kezemet megfogta, és szorongatni kezdte. - Ma voltam vizsgálaton, és azt mondják, hogy egy kis teremtés fejlődik a pocikámban. Annyira boldog vagyok!
- És miért nem mondod el Secchan-nak? Miért nem szabad tudnia?
- Mert holnapután lesz a születésnapja, és megakarom ezzel lepni. - nevetett. - Hát nem csodás? Ha anyáék is megtudják, repdesni fognak az örömtől.
- Jó neked. - búsan újra nézegetni kezdtem a képeimet.
- Hm? Nem örülsz? - az arcomhoz hajolt. - Baj?
- Dehogy baj! Sőt, még örülök is a boldogságotoknak. Csak... - megráztam a fejemet. - Inkább nem.
- Na, mi az? Elmondhatod nekem. - újra megfogta a jobb kezemet. - Valami történt?
- Találkoztam Tae-vel, aki engem kihasznált a gimnáziumi időmben.
- Mi? Azzal a köcsöggel? Pff, olyan hülye volt eldobott téged. Meg kellett volna téged tartania. - vicces fejet vágott. - Hogy kaphatná be az a pöcs. - a szája elé rakta a kezét. - Bocs.
- Nyugodtan mondhatod rá. - nevettem, mert tényleg vicces arcot vágott. A vállára hajtottam a fejemet. - Köszönöm Hacchan, hogy itt vagy nekem.
- Ez csak természetes. - ő is ráhajtotta a fejét a fejemre, majd mind ketten becsuktuk a szemeinket, és csak boldogan hallgattuk egymás szuszogását.


 Szia!

Itt is van a második fejezet!!

Az első fejezetben ugye az történt meg, hogy Jae találkozott Tae-val, az istenverte fiúval. Jae ezek után találkozott a legjobb barátnőjével, Hacchan-nal. Kiderült, hogy egy gyereket hordoz a hasában, de a férje erről még nem tud, mert meglepetésnek szánja, mikor a férje 28 éves lesz.
Ebben a fejezetben ezeket olvashatod: Jae azt hiszi, hogy nem fog soha többet beszélni Tae-vel vagy akár találkozni, de elég rosszul hitte. Tae ráír Jae-re Messengeren, mert Tae-nek még meg volt Jae száma, szóval egyszerű dolga volt. Jae először nem akar neki visszaírni, de végül visszaír. Tae rögtön azzal kezdi, hogy ő szeretne Jae-vel találkozni, meg egy kicsit beszélgetni. Jae a kíváncsisága miatt rögtön beleegyezik. De vajon a találkozásuk alatt mi fog történni? Kiderül, ha elolvasod! További jó olvasást kívánok a 2. fejezethez!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése