✧6. fejezet✧

✧6. fejezet✧ 

 Úristenem, most mit írjak nekik?!
Most mi a jó édes anyámat csináljak? Hiszen nem akarok megbántani senkit, mivel szeretem őket...
Vagyis nem! Tae-t nem szeretem! Csak... csak barátilag kezdtem megkedvelni, nem pedig szerelmileg vagy bármi ilyesmi. Most már sikerült egy kicsit megbocsátani neki, de teljes szívemből még nem bocsátottam meg.
Talán lehet, hogy többet kellene vele foglalkoznom, hogy jobban megismerjem az igazi énét, és, hogy ne gondoljak rá úgy, mint régebben? Mit kellene tennem, hogy Tae-vel a kapcsolatunk ne legyen rossz, vagy ne menjen tönkre? Hm, jó kérdés. Mivel én se tudom a választ.
Nem tudom megmondani, hogy most melyik utat válasszam Tae felé, mert félek, hogy mi lesz. Nagyon gyorsan rontok el dolgokat, ami az egyik hibám is. Könnyen bántok meg embereket, tönkreteszem, ha kedvesek hozzám és én meg a bunkó fejemmel pedig leordítom, vagy megbántom. Utálom ezt a hibát magamban, de valamiért sohase tudok leszokni erről. Bennem fagyott örökké.
Sokszor mondták, hogy ne legyek ilyen, meg, hogy milyen vagyok már, de nem tehetek róla, mivel én ilyennek születtem.
Az igazság a közelmúltban lettem ilyen önfejű. Régebben jobban törődtem a többiekkel, vagy többet voltam kedvesebb. És ez természetesen akkor volt, mikor Tae-vel együtt voltam. Mindenkit szívből szerettem, aki felém nyitotta a szívét, de most már ez sem igaz. A kapcsolatunknak is annyi, a kedvességemnek is annyi. Mára már egy önfejű pulyka vagyok, aki rendszeresen bánt meg embereket. Nem foglalkozok mások érzéseivel, csakis magammal. Mindig azt gondolom, hogy én sose vagyok hibás, mindig csak a másik. Nem hibáztatom magam, mindig a másikra fogom, aki közel áll hozzám. Néha még észre se veszem, hogy itt hiba vagy gond van, ami általam alakult ki. Tényleg nem foglalkozok senkivel.
De miután megismertem a legjobb barátnőmet Hacchan-t, talán egy nagyon kicsit kedves vagyok vele, mivel ő a főnök és idősebb, mint én. Sokkal többet mondja meg a gondjait vagy, ha valamilyen baj van velem. Még nem mondtam, de Hacchan-nal tökre hasonlítunk, mivel mind a ketten bunkók vagyunk. Na, jó nem. Hacchan nem bunkó más emberekkel, csakis velem. Valószínűleg azért, mert neki is csak én vagyok az egyetlen egy legjobb barátja. Nincs neki se olyan barátja, akihez a legkönnyebben fordulhatna, csakis hozzám fordul ilyen közvetlenül.
Mondjuk neki ott van a férje, és hamarosan egy kisgyerek is lesz abban a családban. Hú, milyen jó család.
Hamarosan már nem is kellek oda Hacchan-nak... talán annyira el fog felejteni, hogy mikor ráírnék nem is emlékezne rám. Csak a gyerek és a férj járna egész nap a fejében.
Várjunk. Mi van, ha holnap nem Hacchan-nal mennék el, hanem Tae-vel? Nem haragudna rám, mivel biztosan van neki is valamilyen más ötletei vagy valami. Ráadásul, ha Hacchan-nal akarok találkozni, akkor azt bármikor megtehetem, mivel ő alig dolgozik. A férje pénzéből él meg.
De Tae-vel is ez van! Ő is olyan, aki bármikor ráér, nincs soha programja vagy valami! Ahh! Nem tudom, hogy mi legyen! Kit válasszak?
Tae-nek adjak egy esélyt? Vagy Hacchan-nal legyen egy csajos nap? Melyik legyen? Ez rohadt nehéz!
Á, megvan!
Felálltam az ágyból, majd gyorsan letéptem egy is cetlit, akkor felírtam a két nevet, majd egy kis pohárba beleraktam, majd összekevertem. Becsuktam a szemem, és kicsit remegve belenyúltam, majd kihúztam egy nevet. Először csak az egyik szememet nyitottam, de így alig láttam valamit, ezért kinyitottam a másikat is.
Tae. Tae-t húztam ki. Tae-vel kell holnap találkoznom.
Úristenem. Most meg kell írnom, hogy Hacchan bocs, de nem tudunk találkozni, ezer puszi, szeretlek azért tudod. Ajaj!
Beléptem a beszélgetésbe, majd rögtön írni kezdtem neki.

Hwancha: Hacchan, sajnálom, de a holnap nem jó... Más programom van, majd valami más időpontkor elmegyek valahova veled, okés? Mondd meg, hogy melyik nap jó neked, és beírom, és majd akkor találkozunk.   21:54 PM

6 perc múlva visszaírt Hacchan nekem.

Hacchan: Ó, nincs semmi baj! Nem gond! Majd akkor máskor. Jövőhét szerda jó lenne? Úúú, vagy nem. Jövőhét teljesen ki van zárva. Akkor nem tudunk sehova menni, és az az utáni hetekben meg külföldön leszek. Ezer bocsi 😭😥 Majd akkor máskor, rendben? Majd írok, hogyha van valami ötletem! Addig is szióka~   22:00 AM

Hwancha: Jó, rendben. Szia💕💕

Ezt jó gyorsan lerendeztem Hacchan-nal. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén fog menni, mint például a vízfolyás. Vagy folyékonyan beszélni az angolt.
De hátra van a nagyja! Hiszen Tae-vel kell megbeszélnem egy találkozót!
Beléptem Tae és az én beszélgetésembe, és láttam, hogy öt perce volt elérhető. Mindegy, akkor is írok. Biztosan ő is várja a választ, és addig elment valahova, vagy mi.

Jaee~: Szia Tae! Bocsi, hogy nem írtam vissza egyhamar, csak elgondolkodtam, hogy a holnap tényleg jó-e egy ilyen nap után... De igen, jó! Holnap találkozhatunk, csak akkor valahol a főtéren vagy hol, mert nem szeretném, hogy idejönnél, meg szerintem te se. Reggel 9 óra jó neked? Vagy az korán van?   22:02 PM

Taee~: na végre itt vagy. Jaja az jó nekem meg sztem akkor neked is háromnegyedkor találkozzunk a főtéren ott az átjárónál. Ne menj át, várj meg ott ok??

Jaee~: Rendben 😄

Taee~: vigyázz magadra míg jössz   22:03 PM

Jaee~: Igenis, Chul Bok Tae. Vagyis, szart mondasz nekem. Tudok vigyázni magamra. 💢

Taee~: nem is mondtam, hogy megvédelek 😝

Jaee~: ANYÁDAT 2X 💢💢

Taee~: Jaaa és még egy valami. NEHOGY HOZD AZ EXO-S TÁSKÁD MERT MEGBASZLAK DE KOMOLYAN   22:04 PM

Jaee~: Mi a szar?! Ez nagyon perverz! Akkor biztosan nem hozom!! 😖

Taee~: hehehe betojtál 💩

Jaee~: mi   22:05 PM

Taee~: csak vicc volt. Biztosan nem fektetnélek le

Jaee~: MOST MÁR KOMOLYAN ANYÁDAT 3X 💢💢💢

Taee~: hagyd békén az anyámat

Jaee~: Kk

Taee~: ne röhögj

Jaee~: Okés~   22:06 PM

Taee~: Amúgy mikor fekszel le aludni? Mert mire elkészülsz holnap, az egy év, szóval most feküdj le, hercegnő 🎀👑

Jaee~: Most már nem mondom, hogy anyádat... ÉS NEM VAGYOK HERCEGNŐ!! 💫 De, ha te mondod, akkor minél hamarabb elhagyom ezt a szar beszélgetést mivel elegem van már. Szia

Taee~: MÉG EGY JÓ ÉJT PUSZI SINCS?!?! MI A SZAR 💢

Jaee~: Neked biztosan nem 💢

Taee~: de de ne már. Csak legalább egy szívet küldj plss 🙏🙏   22:07 PM

Jaee~: Nem.

Taee~: Naa~~

Jaee~: Nem...

Taee~: óóó bizonytalan valaki ☝☝

Jaee~: 💙   22: 08 PM

Jaee~: Tessék. Boldog lehetsz.

Taee~: ÁCSI. Még kell valami, hogy szép álmokat aludhassak és te is

Jaee~: MI KELL MÉG?!

Taee~: Írd le ezt sok szívecskével: Oppa, álmodj szépeket, főleg rólam
Gyerünk~

Jaee~: Lószart   22:09 PM

Taee~: elmehetsz, ha leírod 👀👋

Jaee~: ...

Jaee~: "Oppa, álmodj szépeket, főleg rólam 💓💕💖💗💙💚💛💜💞💝💟"   22:10 PM

Taee~: JAJJ, A SZÍVECSKÉM! Jó éjt💙💤

Jaee~: Szia

És elhagytam a beszélgetést. Ú, de felbaszta az agyamat ez az ember egyhamar! Ha holnap meglátom, akkor akkorát verek a pofájára, hogy utána mind keresheti a csodás és szép fejét! Hhh, hogy vágnám ketté egy Katanával. Veszek egyet csakis azért, hogy megöljem vele Tae-t. Nem érdekel, hogy milliókba kerül, megveszem. KELL EGY.
Mérgemben közben átváltottam pizsamára, majd a telefonomon beállítottam egy ébresztőt, hogy időben felkeljek, mivel hamar el kell készülnöm, mert lány vagyok, és talán évekig is sminkelném magam vagy valami.
Ha holnap is ilyen szövegeket mond, akkor esküszöm, hogy ott hagyom. Nem érdekel, pusztuljon el egyedül.
Az igazság tényleg nagyon fáradt voltam ma, mert ma elég sok minden történt és az agyam még nem dolgozta fel annyira. Talán egy kis alvás jót tenne nekem. Ideje aludni!

***

Fél kilenc. Elindultam az utam felé. Vagyis, rövidebben is másképpen a pokol felé.
Kicsit vártam ezt a napot, de miután ennyire lekurvázott, ó, hopsz bocsánat. Nem is, hanem hercegnőzött azóta nincs kedvem vele annyira sétálgatnom. Jó édes istenem, lehet, hogy jobb lett volna Hacchan-t kihúzni vagy simán csak őt választani! Akkora egy hülye vagyok...
Mint ahogy Tae mondta, nehogy az EXO-s táskámba jöjjek, hanem valami mást hozzak, szóval úgy tettem. Helyette egy fehér kis bőrtáskát vettem fel, amin egy rózsaszín kis valami szőrgolyó (tudom, perverzen hangzik) van.
Az öltözködésemet se vittem túlzásba. Magamra vettem egy fehér rövid ujjút, arra meg egy krémszínű kabátot. Felvettem még hozzá egy rózsaszín bakancsot, és egy világoskék nadrágot.
Ó, lehet, hogy megint jön majd a beszólás, mivel túl sok rózsaszín van rajtam! Opsz, elnéztem bocsika Tae.
A hajamat kibontva hagytam, nem csináltam vele semmit, csakis kifésültem. Nem raktam magamra sok sminket, de, ha raknék is, nem érdekelne mások véleménye.
Pont háromnegyedre megérkeztem az átjáróhoz, ahol rögtön észrevettem a szerencsétlenül álló Tae-t, aki éppen háttal van felém. Hunyorítva próbált engem megkeresni a nagy tömegből, de még mindig nem jött rá, hogy nemcsak onnan jöhetek.
Egy gondolat furakodott be a fejembe. Széles mosolyra húztam a számat, majd futásba eredtem, majd mikor a közelébe voltam, akkor egy kicsit ráugrottam, és a kezeimet a vállaira raktam, majd a fülébe ordítottam:
- Itt vagyok!
- AZT A KURVA! - Tae felordított, majd felém fordult, és leszedte a kezeimet a válláról. - Mi a franc bajod van?!
- Semmi, csak gondoltam, hogy megijesztelek. - mosolyogtam tovább, mintha mi sem történt volna. - Látom akkor bevált.
- Haha. - nevetett, majd megfogta a kezemet és el kezdett húzni jobbra. - Megyünk egy kávézóba.
- Mi? Minek? - mellé huppantam, de nem engedtem el a kezét.
Mi a szar. Jae, engedd el a kezét minél hamarabb!
Nem lehet. Tae még jobban megszorította a kezemet, és nem hagyta, hogy kiszabaduljak.
Lehajtottam a fejemet, és elpirulva tovább hallgattam a mondandóját:
- Mert. Nem reggeliztem és szomjas is vagyok. Mondjuk, nem vagyok éhes csak szomjas. - rám nézett. - Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de akkor is odamegyünk először. Aztán bárhova mehetünk. Rendben?
- Ühüm. - nem mertem ránézni. Még mindig a lábamat bámultam, és csak hallgatni mertem azt a mély hangját.
Nagyon nem is figyeltem, hogy hova megyünk, csakis arra tudtam gondolni, hogy Tae-vel vajon milyen lesz-e ez a nap. Kicsit aggódni kezdtem, hogy tényleg vajon mit fogunk csinálni és miről fogunk beszélni, de valamiért mikor belegondoltam, hogy most Tae-vel vagyok, akkor kicsit kezdtem lenyugodni.
Úgy körülbelül 7-8 percet sétáltunk, majd befordultunk és felnéztem. Láttam, hogy egy teljesen ismeretlen helyszínre hozott engem, úgy, hogy ráadásul én ebben a városban élek már mióta. Kivételesen ezt a helyet nem ismertem. A kávézó neve IKOVOX Coffee (Itaewon) volt. Még soha a jó büdös életben nem hallottam ezt a nevet.
Benyitott, majd köszönt hangosan. Én is köszöntem, de az már viszont halk volt.
- Ülj le oda hátul. Mindjárt jövök. - mutatott egy kis helyre, ami egy kicsit el volt zárva a többi helytől.
- Oké. - bólogattam, majd elindultam és hamar elfoglaltam a helyet.
Levettem magamról a táskát, majd kivettem a telefonomat és megnyitottam a kamerát és megnéztem magam, hogy minden rendben van. Pár tincs kicsit össze-vissza állt, ezért gyorsan megigazítottam. Csücsörítettem, majd mosolyogtam egyet.
- Tökéletes, Jae Hwa. - az asztalra raktam a telefonomat, majd körbenéztem és egyre jobban kezdtem megszokni ezt a helyet. Nagyon barátságosnak tűnik, eddig nincs is probléma vele. Szívesen elülnék itt órákat.
Miközben nézegettem, akkor előre néztem és láttam, hogy Tae éppen jön felém.
Kifújtam a levegőt, majd mélyre bevettem egyet.
- Mindjárt hozzák. - levette a kabátját, majd felakasztotta a falon lévő fogasra. - Te nem akarod levenni?
- Hm? De, persze. - felálltam, majd a táskámat letettem a székre, és éppen levenném a kabátot, de érzem, hogy Tae veszi le rólam. A szívem hevesen kezdett el verni, miután levette rólam és felakasztotta a fogasra.
- Köszönöm. - meghajoltam, de csakis a fejemmel.
Elpirulva visszaültem a helyemre, természetesen miután a táskámat is felakasztottam.
Összekulcsoltam az ujjaimat, majd Tae-re néztem. Ő rögtön a telefonjához nyúlt és elkezdett pötyögni.
Hm. Kivel beszélgethet?
Várjunk. Most jut eszembe. Én nem is rendeltem semmit. Jaj, ne már! Milyen bunkó férfi!
- Tae, köszi, hogy nem rendeltél nekem semmit. - félmosolyt vetettem. - Most mehetek-
- Mi? Rendeltem neked egy Capuccino-t. Mivel tudtam, hogy az a kedvenced. - felnézett rám, és vállat emelt. - Nem felejtek el mindent.
- Mi... - ezt hamar felfogtam. - Szóval te...
- Aha. Én. - pislogott nagyokat. - Rendeltem - mutatott rám - neked. Örülsz?
- Ahh, megnyugodtam! Már azt hittem, hogy kinyírlak. - nagy kő esett le a szívemről. A mellkasomra raktam az egyik kezem, és hátradőltem. - Majdnem azon a határon voltam, hogy leszúrlak egy szívószállal.
- Azt azért ne, köszi. - nevetett, majd a telefonjába belebújva tovább pötyögött.
- Már megint egy csaj? - könyököltem az asztalra.
- Á, dehogyis. - legyintett. - Csak a bátyám megint zaklat, hogy most hol az anyámban vagyok.
- Írd, hogy egy kávézóban.
- Nem, mert akkor komolyan felkeres. Rohadt ijesztő. - kirázta a hideg. - Néha jobban félek tőle, mint magamtól.
- Veszem észre. - halkan nevettem.
- Mi olyan vicces? - rám nézett és felhúzta a szemöldökét.
- Csak az arcmimikáid néha olyan viccesek tudnak lenni, meg amiket mondasz... - a szám elé raktam a kezemet, és visszafojtottam a nevetésemet. - az már a halál.
- Ó, szóval nevetsz rajtam. Ezt jó hallani. - perverz fejet vágott.
- Ne gondolj semmi rosszra. - ráztam a fejemet. - De mindegy.
Észrevettem, hogy egy pasas jön a helyünkre egy tálcával a kezében. Rajta meg egy teával és egy kávéval.
- Itt vannak a rendelések. - meghajolt, majd levette róla a poharakat. - Élvezzék az italukat.
- Köszönjük. - Tae megköszönte, majd legyintett. - Mehet.
- Igenis, uram. - újra meghajolt a pasas, majd elsétált.
- Na, akkor ideje inni egy jót. - csapta össze kezét Tae.
- Te nem kávét kértél? - nyúltam a kávémhoz, majd a számba vettem a szívószálat és felszívtam egy kicsi kortyot.
- Nem, most annyira nem kívántam azt. - rázta meg a fejét. - Inkább teáznék.
- Ó, a kis jó fiú. - megint nevettem el magam. Majd újra belekortyoltam a kávéba.
- Azaz. Én mindig is jó kisfiú voltam. - bólogatott.
- Ja, persze. - fordultam el.
- Na, nem hiszed el?
- Nem.
- Akkor kapd be. - beleivott a teába.
- Kösz, nem. - mosolyogtam.
- Oké.
Azt a, ez ám a beszélgetés. Gyorsan ledaráltuk egymás szavait, semmi másra gondolva. Csak kimondtuk azt, ami rögtön bepattant a fejünkbe.
Egy kicsit mérges lettem, ezért gyorsan beleittam a kávéba, majd gyorsan megittam az egész kávét. Tudja meg ki itt a főnök.
- Áh - kifújtam magam - ez most jól esett. - simogattam meg a pocimat.
- Azt a büdös... - nézett rám kimeredt szemekkel. - Hát ezt lekaptad, anyám. Ez ám a rekord.
- Köszönöm. - vigyorogni kezdtem.
- Én szép lassan, udvariasan megiszom a finom kis teámat. - megsimogatta az üveget, majd újra beleivott.
Elfordítottam a fejemet, majd bepattant valami. A telefonomhoz nyúltam, ami az asztalon hevert. Gyorsan megnyitottam a kamerát, majd Tae-re irányítottam, majd egy kattanást lehetett hallani. Lefotóztam, ahogy a gyönyörűséges és oly csodálatos udvarias férfi iszik.
- Mi a faszomat csináltál? - majdnem félrenyelt, és mérgesen rám nézett. - He?
- Csak lefotóztalak. - megnéztem a képet és mosolyogtam. - Nézd.
Megmutattam neki.

- Úú, ez tetszik, csajszi. - kivette a kezemből a telefonomat, majd ráközelített az arcára. - Édes istenem, de szép vagyok.
- Milyen önimádó vagy. - visszavettem a telefonomat, majd visszaraktam a helyére, vagyis az asztalra.
- Hát nem tehetek róla, hogy ilyen szépnek születtem.
- Aha, aha. - bólogattam, mintha egyetértenék vele.
- Most mondd meg, nem vagyok szép vagyis szexi? - lerakta a teát, és komoly arcot vágott. - Az igazat mondd.
Síri csönd lett. A számba haraptam, és elpirultam. A tekintetemet megint máshova vittem.
A fejemben meg ezek a gondolatok pattogtak.
Az igazság Tae igazán helyes, sőt, talán túl helyes. Bár mondjuk a tetkói még mindig zavarnak, ha valahogy leszedné őket, akkor még jobban tetszene a kinézete. Így nem tetszik, hogy ennyi sok feketeség van rajta, így még jobban megcsúnyítják őt.
- Na? Mit gondolsz rólam?
- Nem nézel ki rosszul... és - elnyeltem a szavam. Még jobban vörös lettem, már a robbanás szélénél voltam.
- És? - közelebb hajolt.
- És igazán helyes vagy... és ennyi! - annyira féltem és izgultam, hogy mit fog erre reagálni, ezért  inkább eltakartam a még jobban vöröslő arcomat.
Nevetni kezdett, de jó hangosan.
- De aranyos vagy! - kicsit zavarodottság hallatszott a hangjából, de utána a kezemhez nyúlt és megnyugtatott. - Nem kell parázni, nincs baj. - megsimogatta, majd elengedte.
Rám mosolygott és kis gödröcskék alakultak ki az arcán, ami talán még aranyosabbá tette őt.
Talán az arcom már úgy nézhetett ki, mint egy paradicsom.
Kimeredt szemekkel néztem Tae-re, aki csak vigyorgott előttem és figyelmesen nézett, hogy mikor fogok reagálni.
Felébredtem a nagy álomból.
- Mi a szar bajod van?! - nem takartam el az arcomat, csak ráraktam mindkét kezemet az arcomra és tovább vörösödtem. - Ez nagyon ciki...! - lenéztem.
- Megiszom a teámat, aztán menjünk, oké? - már a pohár a szájánál volt, aztán gyorsan lenyelte a kis maradék teát is. - Áh. Na, menjünk.
- Mi? - mire felnéztem és megint felébredtem, már Tae kezeiben voltam, és észrevettem, hogy a cuccaim a kezében vannak.
Gyorsan kivezetett a kávézóból, majd egy kicsit arrébb mentünk, és felrakta rám a kabátot és a táskámat, mint egy kis gyerekre. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy Tae jobban figyel rám, mint én saját magamra. Kicsit mérges is voltam, hogy milyen vagyok már.
De valamiért most mégsem tudtam Tae-t félrelökni vagy beszólni neki. Valamiért nem tudtam semmit se kiejteni a számon, mintha egy életre lebénultam volna. Mivel az a nagyon beszólosdi vagyok, most nem tudtam beszólni senkinek vagy egyszerűen Tae-nek. Ha Tae-vel vagyok, megváltozik az a pillanat egy kicsit.
- K-köszönöm... - dadogtam miközben raktam el a telefonomat a zsebembe. - Most hova mennénk?
- Lószar. - emelte vállát. - Most mitől vagy így lefagyva, amúgy?
- Ja, semmi! Csak kissé furcsának találtam, hogy olyan kedves vagy gondoskodó lettél velem, és jól esett, hogy rám figyeltél. Ezt köszönöm is. - meghajoltam előtte kétszer, majd rávigyorogtam. - Mehetnénk moziba?
- Mi? Mit tudnál most nézni? Vagy egyáltalán van olyan film, amire kíváncsi vagy? - megint megfogta a kezemet, majd maga után húzott.
- Igen, van egy. - bólintottam.
- Na, és mi az?
- AZ. - vigyorogni kezdtem. - Tudom, betegnek tűnik, de szeretem Stephen King-et és nagyon kíváncsi vagyok erre a filmre. Mondjuk... a horror nem az én témám, de még így is kibírom.
- Megyünk akkor. - maga mellé húzott, és éreztem, hogy a testünk még jobban egymáshoz simul és nagyon közel lettünk egymáshoz.
A szívem megint hevesen kezdett el verni, nem tudtam lenyugodni.
De egy dolog van most. Irány a mozi, és éljük túl a filmet!

FŐOLDALRA